Ajánlott termékek

Hírlevélre jelentkezem:


Leiratkozás:

facebook

Édes csábítás - Gepida E-Bikével a hegyekben (68 Km)

 

 

Lassan eljött ismét az ősz, az igazi kerékpáros időkkel.

 

Tervezgettem is, hogy menni kellene valahová, aztán végül is Peti adta meg az utolsó lökést:

 

-          Te! Menjünk fel a Bükkbe, mint a múltkor. (Lásd itt!)

 

Benne is voltam a dologban, mindössze az zavart, hogy Peti fényévekkel jobban bírja a tekerést, mint én.

 

 

     Peti több alkalommal is indult a „Bánkúti Csúcstámadás” elnevezésű országútis versenyen, ahol egy alkalommal a hatodik lett, úgy hogy előtte jó hosszan vezette a bojt.  (Aki országútizott csak egy kicsit is, az tudja, hogy mekkora plusz energia elöl menni fizikailag is, és mentálisan is.) 

 

 

Szóval tudtam, hogy ez így bajos lesz – mármint lépést tartani Petivel a veszett nagy emelkedőkön.  Mondtam is, hogy oké, oké, de mi lesz, ha nem bírom majd úgy?

Mire Ő:

-          Miért nem jössz E-Bikevel? – én meg,

-          Áááá-dehogy, hogy venné az ki magát…

 

 

 

Aztán másnap reggelre megérett bennem a dolog.

 

"Hát pont erre való a cucc! "

 

Nem kötelező azt bekapcsolni. Ha meg nem bírom tartani a lépést, ott a segítség.

 

Végül azzal győztem meg magam, hogy legalább kipróbálom hegyi terepen, és tudok egy jó kis beszámolót írni róla.

 

Jól döntöttem, mert egy csomó olyan E-Bikes tapasztalattal lettem gazdagabb, amihez kellett ez az út.  (Ezeket  „Tapasztalat”  felirattal jegyzem írásom közben.)

 

 

Előző este felraktam a Gepida Alboin 1000 LX  10 akkuját töltődni, meg még egy tartalékot is. Gyorsan cseréltem egy „kattintós” pedálra, ment egy másik markolat, és áttettem a saját nyergemet. Végül a csomagtartóra felszereltem egy gepidás „Hardside” táskát, amibe pont belefért a tartalék akksi, meg a szerszámok, meg ilyenek.

 

 

 Hétfő reggel indultunk, és Miskolcon a bükkszentkereszti elágazódásban tettük le a kocsit. Gyorsan összeszedtük magunkat, és már indultunk is neki a hegynek.  Peti – ahogy várható volt – egyből tolta neki, így nem volt mese, nekem is rá kellett kapcsolnom a rásegítés első fokozatára, viszont megfogadtam, hogy csak ezt, az „Eco” fokozatot használom, amíg lehet.

 

 

 

Az  meg csak természetes, hogy az úton a fejembe nyomtam a gepidás sisakomat, mert bizony-bizony sok rosszat lehet hallani -  nem árt a védelem.

 

 

Tapasztalat:

 

 

-          A legkisebb rásegítési fokozat is jelentős segítséget ad – mondjuk úgy, hogy kb. 20 évnyit. :)   (Tudniillik, kb. 20 év van Peti és közöttem.) Így szinte egyforma erőfeszítésekkel mentünk egymás mellett felfelé a hegynek.

-           

 

 

 

 

 

 

 

 

A fák ezer színben pompáztak a szikrázó napsütésben. Meg-megállva gyönyörködtünk a tájban, kilátásban. 

 

Gyorsan felértünk Bükkszentkeresztre. A falu előtti feszületnél egy kicsit elidőztünk, majd lezúgtunk a meredek utcácskákon, és szinte azzal a lendülettel már folytattuk is – egy kis emelkedő után újra lefelé – Lillafüredre. 

 

 

 

 

     

 

   

 

 

Tapasztalat:

 

-          Az akku még mindig teljes töltöttséget mutat, noha mintegy 700 métert szintet emelkedtünk, igaz végig a legkisebb rásegítést használtam, ill. a leejtőkön kikapcsoltam a rendszert.

 

 

 

 

 

 

 

 

Lillafüreden lángost kívántunk – jó fokhagymás, tejfölöset, sajtosat - de már nem lehetett kapni, így be kellett értük egy „csontleves-rántotthús-hasábburgonya” menüvel, de az is jól esett.

 

Aztán nekilendültünk a pisztrángos tavak felé, majd ráfordultunk a bánkúti meredekekre. Na itt már alkalmanként  rá kellett kapcsolnom a második „tuoring” fokozatra, és Peti arcán sem volt már teljesen őszinte a mosoly, és itt-ott  a legrövidebb  „mókuskerék” fokozatra kapcsolt Ő is a montiján.  Hááát elég hosszú volt az út fölfelé, néha azt éreztem, hogy soha nem enged az emelkedő. Pihenés képen beiktattunk egy kis offroad szakaszt, és felmásztunk a „Látókövekre”, ahonnan igazán pazar panoráma tárult elénk. 

 

 

 

Visszafelé a meredek ösvényen én toltam a bicót, és egyből rájöttem, hogy mire való az un. „Walk” funkció a BOSCH rendszeren.

          

 

 

Tapasztalat:

 

-          Újabb, mintegy 550 méter emelkedés (tehát eddig összesen 1.250 m) és 36 km után az 5 töltöttségi pálcikából, eltűnt az első a kijelzőmről, de már látszott, hogy fölöslegesen hoztam a tartalék akksit. 

-          A „Walk”  funkció szinte elengedhetetlen bizonyos helyzetekben. (A „Walk” funkció során, egy gomb megnyomásával, a kerékpár tekerés nélkül, lépésben tud haladni.)

 

 

 

 

Egy  utolsó nekigyürkőzéssel nekivágtunk a Bánkút előtti utolsó meredekeknek. Most itt, kíváncsiságból kipróbáltam a „sport” és „turbó” rásegítési fokozatokat. Huhh! Ez durva volt. A legmeredekebbeken is, szinte mintha sík úton mentem volna. Peti pedig egyből ponttá zsugorodott mögöttem, és éreztem, hogy ezzel a bicóval, itt bizony akárki felteker.  Persze a dolognak ára volt, egyből elvesztettem a 2. töltöttségi szegmensem az 5-ből.

 

 

        

   Tapasztalat:

 

-          Az erősebb rásegítésekkel gyakorlatilag bárki – legyen az 80 éves is – felteker bárhová.    (BOSCH Performance motor.)

 

-          A nagyobb rásegítések jobban „zabálják” az akkut – érthető módon.

 

-          Vigyázni kell a láncváltásokkal, mert hiába érezzük, hogy alig tekerünk, a motor húz, mint az állat – feszül a lánc, recseg a váltás. (Tehát váltásnál nagyon lazán tekerni!)

 

 

 

 

 

 

Felérve a Bükk egyik legmagasabb csúcsára, Bánkútra ( 956 m) pihentünk egy kicsit, majd térképeztünk, és eldöntöttük, hogy a Bükk fennsík felé vesszük az utunkat, majd Jávorkút felé ereszkedünk le. 

 

A Bükk fennsík mindig gyönyörű, de ősszel, kivált az . Nagymezőnél a nagy fánál, 3-4 bicóssal találkoztunk. Mindegyikük kipróbálta a Gepida Alboin 1000 LX  E-Bikénket – és mindegyiknek fülig ért a szája.

 

Jávorkút felé ereszkedtünk le a hegyről, majd el a Hámori tó, és Lillafüred mellett tekertünk el újra.

Mielőtt  az autóhoz érkeztünk  még megnéztük a Diósgyőri Várat.

 

Összesen  68  kilométert tekertünk és  1.670 méter szintet emelkedtünk felfelé.

 

 

 

Tapasztalat:

 

-          Egy BOSCH Performance motorral szerelt E-Bikével, egy 500 Wh-s akkuval bátran neki lehet indulni szinte bármilyen hegyi túrának.

 

-          A teljes töltöttség felét sem használtam el - „Eco”, és „Tour” fokozatot használva.

 

-          Érdemes venni egy jó is csomagtartó táskát, és betenni egy akkutöltőt azért. (Szükség esetén, 2-3 óra alatt jelentős mértékben (kb. 60-80%.ig) fel lehet tölteni az akkut.

 

 

Lejegyezte: Máthé Tamás

2018 októbere

 

 

 

 

 

 

...Miért ne bringáznál Te is? ...

« Vissza




Elérhetőségek


  • 4033 Debrecen, Sámsoni út 104.
  • Tel: (52) 532-555
  • E-mail:
  • Web: www.mathekerekpar.hu

Térkép


4033 Debrecen, Sámsoni út 104.

Itt is megtalálsz minket:


1993-2013 Máthé Motor Debrecen - Minden jog fenntartva WebDeb - Ahol a weblapok születnek