Lassan eljött ismét az ősz, az igazi kerékpáros időkkel.
Tervezgettem is, hogy menni kellene valahová, aztán végül is Peti adta meg az utolsó lökést:
- Te! Menjünk fel a Bükkbe, mint a múltkor. (Lásd itt!)
_500x352.jpg)
Benne is voltam a dologban, mindössze az zavart, hogy Peti fényévekkel jobban bírja a tekerést, mint én.
Peti több alkalommal is indult a „Bánkúti Csúcstámadás” elnevezésű országútis versenyen, ahol egy alkalommal a hatodik lett, úgy hogy előtte jó hosszan vezette a bojt. (Aki országútizott csak egy kicsit is, az tudja, hogy mekkora plusz energia elöl menni fizikailag is, és mentálisan is.)
Szóval tudtam, hogy ez így bajos lesz – mármint lépést tartani Petivel a veszett nagy emelkedőkön. Mondtam is, hogy oké, oké, de mi lesz, ha nem bírom majd úgy?
Mire Ő:
- Miért nem jössz E-Bikevel? – én meg,
- Áááá-dehogy, hogy venné az ki magát…
Aztán másnap reggelre megérett bennem a dolog.
"Hát pont erre való a cucc! "

Nem kötelező azt bekapcsolni. Ha meg nem bírom tartani a lépést, ott a segítség.
Végül azzal győztem meg magam, hogy legalább kipróbálom hegyi terepen, és tudok egy jó kis beszámolót írni róla.
Jól döntöttem, mert egy csomó olyan E-Bikes tapasztalattal lettem gazdagabb, amihez kellett ez az út. (Ezeket „Tapasztalat” felirattal jegyzem írásom közben.)
Előző este felraktam a Gepida Alboin 1000 LX 10 akkuját töltődni, meg még egy tartalékot is. Gyorsan cseréltem egy „kattintós” pedálra, ment egy másik markolat, és áttettem a saját nyergemet. Végül a csomagtartóra felszereltem egy gepidás „Hardside” táskát, amibe pont belefért a tartalék akksi, meg a szerszámok, meg ilyenek.
Hétfő reggel indultunk, és Miskolcon a bükkszentkereszti elágazódásban tettük le a kocsit. Gyorsan összeszedtük magunkat, és már indultunk is neki a hegynek. Peti – ahogy várható volt – egyből tolta neki, így nem volt mese, nekem is rá kellett kapcsolnom a rásegítés első fokozatára, viszont megfogadtam, hogy csak ezt, az „Eco” fokozatot használom, amíg lehet.
Az meg csak természetes, hogy az úton a fejembe nyomtam a gepidás sisakomat, mert bizony-bizony sok rosszat lehet hallani - nem árt a védelem.
Tapasztalat:
- A legkisebb rásegítési fokozat is jelentős segítséget ad – mondjuk úgy, hogy kb. 20 évnyit. :) (Tudniillik, kb. 20 év van Peti és közöttem.) Így szinte egyforma erőfeszítésekkel mentünk egymás mellett felfelé a hegynek.
-

A fák ezer színben pompáztak a szikrázó napsütésben. Meg-megállva gyönyörködtünk a tájban, kilátásban.
Gyorsan felértünk Bükkszentkeresztre. A falu előtti feszületnél egy kicsit elidőztünk, majd lezúgtunk a meredek utcácskákon, és szinte azzal a lendülettel már folytattuk is – egy kis emelkedő után újra lefelé – Lillafüredre.
Tapasztalat:
- Az akku még mindig teljes töltöttséget mutat, noha mintegy 700 métert szintet emelkedtünk, igaz végig a legkisebb rásegítést használtam, ill. a leejtőkön kikapcsoltam a rendszert.
- A képen a "Range" felirat pedig azt mutatja, hogy az éppen kapcsolt "Eco" rásegítési fokozatban, még mintegy 112 kilométert tudok megtenni, az akku aktuális töltöttségével.
Lillafüreden lángost kívántunk – jó fokhagymás, tejfölöset, sajtosat - de már nem lehetett kapni, így be kellett értük egy „csontleves-rántotthús-hasábburgonya” menüvel, de az is jól esett.
Aztán nekilendültünk a pisztrángos tavak felé, majd ráfordultunk a bánkúti meredekekre. Na itt már alkalmanként rá kellett kapcsolnom a második „tuoring” fokozatra, és Peti arcán sem volt már teljesen őszinte a mosoly, és itt-ott a legrövidebb „mókuskerék” fokozatra kapcsolt Ő is a montiján. Hááát elég hosszú volt az út fölfelé, néha azt éreztem, hogy soha nem enged az emelkedő. Pihenés képen beiktattunk egy kis offroad szakaszt, és felmásztunk a „Látókövekre”, ahonnan igazán pazar panoráma tárult elénk.

Visszafelé a meredek ösvényen én toltam a bicót, és egyből rájöttem, hogy mire való az un. „Walk” funkció a BOSCH rendszeren.
Tapasztalat:
- Újabb, mintegy 550 méter emelkedés (tehát eddig összesen 1.250 m) és 36 km után az 5 töltöttségi pálcikából, eltűnt az első a kijelzőmről, de már látszott, hogy fölöslegesen hoztam a tartalék akksit.
- A „Walk” funkció szinte elengedhetetlen bizonyos helyzetekben. (A „Walk” funkció során, egy gomb megnyomásával, a kerékpár tekerés nélkül, lépésben tud haladni.)
Egy utolsó nekigyürkőzéssel nekivágtunk a Bánkút előtti utolsó meredekeknek. Most itt, kíváncsiságból kipróbáltam a „sport” és „turbó” rásegítési fokozatokat. Huhh! Ez durva volt. A legmeredekebbeken is, szinte mintha sík úton mentem volna. Peti pedig egyből ponttá zsugorodott mögöttem, és éreztem, hogy ezzel a bicóval, itt bizony akárki felteker. Persze a dolognak ára volt, egyből elvesztettem a 2. töltöttségi szegmensem az 5-ből.

Tapasztalat:
- Az erősebb rásegítésekkel gyakorlatilag bárki – legyen az 80 éves is – felteker bárhová. (BOSCH Performance motor.)
- A nagyobb rásegítések jobban „zabálják” az akkut – érthető módon.
- Vigyázni kell a láncváltásokkal, mert hiába érezzük, hogy alig tekerünk, a motor húz, mint az állat – feszül a lánc, recseg a váltás. (Tehát váltásnál nagyon lazán tekerni!)

Felérve a Bükk egyik legmagasabb csúcsára, Bánkútra ( 956 m) pihentünk egy kicsit, majd térképeztünk, és eldöntöttük, hogy a Bükk fennsík felé vesszük az utunkat, majd Jávorkút felé ereszkedünk le.
A Bükk fennsík mindig gyönyörű, de ősszel, kivált az . Nagymezőnél a nagy fánál, 3-4 bicóssal találkoztunk. Mindegyikük kipróbálta a Gepida Alboin 1000 LX E-Bikénket – és mindegyiknek fülig ért a szája.
Jávorkút felé ereszkedtünk le a hegyről, majd el a Hámori tó, és Lillafüred mellett tekertünk el újra.
Mielőtt az autóhoz érkeztünk még megnéztük a Diósgyőri Várat.
Összesen 68 kilométert tekertünk és 1.670 méter szintet emelkedtünk felfelé.

Tapasztalat:
- Egy BOSCH Performance motorral szerelt E-Bikével, egy 500 Wh-s akkuval bátran neki lehet indulni szinte bármilyen hegyi túrának.
- A teljes töltöttség felét sem használtam el - „Eco”, és „Tour” fokozatot használva.
- Érdemes venni egy jó is csomagtartó táskát, és betenni egy akkutöltőt azért. (Szükség esetén, 2-3 óra alatt jelentős mértékben (kb. 60-80%.ig) fel lehet tölteni az akkut.
Lejegyezte: Máthé Tamás
2018 októbere
...Miért ne bringáznál Te is? ...